A szünet nem időpazarlás

Hányszor fordult elő veled, hogy egyszerűen elfáradtál? Hogy hiába próbálsz mindennek megfelelni, elérkezik az a pont, amikor már nincs több energiád? Hogy fejben még mennél tovább, csinálnád, de a tested közben egyre egyértelműbben jelez?

Sokan ismerik ezt az állapotot. A folyamatos nyomást, hogy helyt kell állni, teljesíteni kell, bírni kell - a munkahelyen, a családban, a mindennapokban, és sokszor saját magunk felé is.

De meddig tartható fenn ez a működés?

A kiégés nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Inkább apró, fokozatos jelekből épül fel: tartós fáradtság, nehezebb koncentráció, ingerlékenyebb reakciók, romló alvás, valamint testi feszültségek - például a nyakban, vállakban vagy a hátban.

És közben sokszor továbbmegyünk, mert úgy érezzük, nincs lehetőség megállni.

Ismerős ez az érzés?

Sokszor észre sem vesszük, mennyire hozzászoktunk az állandó készenléti állapothoz. Ahhoz, hogy még a pihenés is „hasznos” legyen. Hogy minden időnk valamilyen módon ki legyen használva. Pedig az idegrendszerünknek nemcsak teljesítményre van szüksége, hanem regenerációra is.

Krogerus és Tschäppeler a Zusammen arbeiten című könyvükben felvetik azt a gondolatot, hogy érdemes lenne több teret hagyni a „blödsinn”-nek vagyis azoknak a céltalan, játékos, spontán pillanatoknak, amelyeknek nincs konkrét céljuk vagy teljesítményelvárásuk.

Mikor csináltál utoljára valamit csak azért, mert jólesett?

Nem azért, hogy fejlődj, hatékonyabb legyél, vagy kipipálj egy újabb feladatot - hanem egyszerűen az élményért?

Egy rövid séta, egy meleg tea csendben, egy kis zenehallgatás vagy egyszerűen csak az, hogy egy pillanatra megállsz, sokszor többet ad az idegrendszerednek, mint gondolnád.  Ezek a pillanatok segítenek lelassulni. Segítenek abban, hogy a gondolatok rendeződjenek, a test feszültsége oldódjon, és újra legyen belső tér benned.

A szünet nem gyengeség.

Sokszor éppen ez teszi lehetővé, hogy később tisztábban, stabilabban és energikusabban tudjunk visszatérni a feladatainkhoz.

Egy gondolat a mai napra:

Adj magadnak ma 10 percet, amikor nincs célod.

Nem kell produktívnak lenni.
Nem kell „jól” pihenni.
Nem kell semmit teljesíteni.

Engedd meg magadnak, hogy egyszerűen csak legyél, hogy egyszerűen csak tudatosan jelen legyél.

Figyeld meg:
– mire van most szükséged
– mit jelez a tested
– milyen érzés, amikor nincs elvárás.

Lehet, hogy elsőre szokatlan lesz ez az állapot. Mivel egy új dolgot vezetsz be az életedbe.
De éppen innen indul el a valódi regeneráció.